2011 július 9-én és 11-én Fehérgyarmaton, Szabó András lovardájában íjászrendezvényt tartottak. Apukámmal és a haverjával, Árpival ott voltunk, és jól éreztuk magunkat.
A lovardában va két új jovevény, Hafi és Vihar. Hafi egy pej, akhal-tekini csikó, Vihar pedig egy hucul csikó, aki az annyának, Banyának biztosan sokadik féltett kincse lehet, mivel Banya már 20 éves. Vihar volt szebb, de én hafit jobban szeretem, met barátságosabb, és amikor nagyon meleg volt, bementem hozzá, leguggoltam, Hajnalfi pedig lefekudt, és a térgemre hajtotta a kis fejét, és így aludt el. Ott van még Szandi is, a 2 éves szurke kanca, aki nem a tulajé, és a lovarda lovai nem nagyon szeretnék befogadni. Bandi lova, Bogár olyan csadás, mert egy szív van a homlokán. A hátsó istállóban van két bivaly, egy csacsi, egy pej, egy sárga és egy szeplos ló. Szerintem a szeplos a legszebb. Ez a három ló az Anrié, aki egyébkén szobrász és nagyon szépen rajzol lovakat. A csacsit nagyon imátom, mert a Gyarmati vigasságokban egész nap rajta ultem, jó haverom lett. Az elulso karámban van még egy nagyon szép aragy szoru ló, ami tényleg olyan, mintha arany lenne a szore. Annyi paripa volt még ott, hogyha a mindet felsorolnám, újra ott találnám magam egy évvel késobb. Alig várom, hogy megint mehessek lovas bulira.
Vihar táplálkozik
Hafikám
Banya
Bogárkán
Csodi, aki Szkander
Csacsikám